Szongdzso királynak három gyermeke van, az egyik ágyasától született Jangmjong herceg, a 15 éves trónörökös I Hvon és legkisebb lánya, Minhva. A királynak nincs könnyű dolga gyermekeivel, legidősebb fia szinte elmenekül a palotából, mert azt hiszi, apja az öccsét preferálja, a trónörökös lázadó természetű és önfejű, a hercegnő pedig hisztis és akaratos.

Az állami hivatalnoki vizsga eredményének kihirdetésére a palotába érkezik Ho Jonu, akinek bátyja, Jom első helyezést ért el a konfuciuszi vizsgatételekben. Véletlenül összetalálkozik I Hvonnal, aki épp titokban szökni próbál a palotából, hogy megkeresse rég látott bátyját. A lány először tolvajnak hiszi a fiút, aki nem árulja el neki valódi kilétét és azt hazudja, ő is az egyik vizsgázó rokona. Jonu bátyját kéri fel a király a trónörökös tanítására, aki először ezt zokon veszi, amikor azonban kiderül, hogy a fiú Jonu testvére, azonnal megkedveli tanárát.

Nem sokkal később az Anyakirálynő úgy dönt, ideje kezébe venni a hatalmat, és biztosítani klánja számára a befolyást a palotában, ezért kiválasztja az egyik hozzá hű miniszter lányát, Jun Bogjongot Hvon leendő feleségének és a palotába hozatja Minhva hercegnő társalkodónőjének. Csakhogy a király tisztában van anyja szándékaival és az őhozzá hűséges Ho miniszter lányát is megteszi társalkodónőnek, aki nem más, mint Jonu. A két fiatal így ismét találkozik, és bimbódzó szerelmük tovább bonatkozik a palota falain belül. Bogjong végtelenül féltékeny a lányra, és további komplikációk is akadnak: Jangmjong herceg szintén Jonut szereti, meg is kéri apját, hogy engedélyezze a lánykérést, aki azt feleli, gondolkodik rajta, nem tudván, hogy kisebbik fiának is ez a lány tetszik. Amikor Hvon kérelmezi, hogy Bogjong helyett Jonu legyen a feleségjelölt számára, a király elutasítja a kérést, azzal, hogy az Anyakirálynő joga eldönteni. Hvon cselhez folyamodik és a Szonggjungvan (성균관) tudósaihoz fordul, akiknek petícióját törvény szerint a királynak meg kell hallgatnia. A tudós hallgatók követelik, hogy a leendő király feleségét tisztességes módszerrel válasszák ki, és ne az Anyakirálynő dönthesse el politikai érdekekből. A király elfogadja a petíciót és az ország 12–16 év közötti lányai között meghirdeti a koronahercegnő-választást, amelyet a minden szempontból kifogástalan, gyönyörű és fiatal kora ellenére is igen bölcsen gondolkodó Jonu nyer meg, elnyerve a király szimpátiáját.

Jonut koronahercegnővé nevezik ki és megkezdődnek az esküvő előkészületei. Az Anyakirálynő azonban nem hagyja annyiban a dolgot, megparancsolja az udvari sámánok vezetőjének, hogy fekete mágiával betegítse és ölje meg a lányt, hogy az általa preferált Bogjong lehessen a koronahercegnő. Csang Nogjong sámán vonakodva bár, de megteszi, amit parancsolnak neki, és Jonu édesapja karjai között meghal, Bogjong pedig, mint második helyezett a választáson, átveszi a helyét és szerelmét gyászoló Hvon felesége lesz. A fősámán azonban évekkel korábban megígérte kivégzett legjobb barátnőjének, hogy megvédi Jonut, ezért elárulja az apjának, hogyan törheti meg a lányt megölő gonosz varázslatot. Jonu visszatér hát a halálból, azonban emlékei eltűntek. Vol néven, sámánként él tovább, míg egy napon az eső elől az úton lévő Hvon, immár királyként, az ő házába menekül be.

Vol a palotába kerül sámánnak, ahol szembe kell néznie az Anyakirálynővel, a pozícióját féltő Bogjonggal és annak apjával, Hvon pedig nyomozni kezd Jonu halálának körülményei után, mivel Vol annyira hasonlít a lányra. Közben pedig az udvarban szövetkezni kezdenek a politikai erők a fiatal király eltávolítására.